A Feuer Yvette vezette Láthatáron Csoport most az új produkciójuk első munkafázisába enged betekintést, hogy felmérjék, jó úton haladnak-e, így az előadás egyik főbb eleme az utána következő beszélgetés volt. Maga a darab a MOME Design Intézet jelmez specializáció mesterszakos hallgatóinak a jelmeze köré épült, akik – Szűcs Edit jelmeztervező vezetésével – kosztümöket készítettek A boldogság madara című tibeti népmeséből ihletve, hogy aztán e jelmezek egy összművészeti projektben keljenek életre. Az alkotók arra tettek kísérletet, hogy egy több mint ezeréves mesét lefordítsanak a kortárs színház formanyelvére. Az előadás két élő szereplője Feuer Yvette és Berta Csongor, akik többségében mozgásművészeti elemekkel dolgoznak.
A darabnak nincs története, a néző maga alkothat egy neki tetszőt Szálinger Balázs boldogságkeresésről szóló versét felhasználó szövegből kiindulva. Ez az igazán kérdéses eleme a produkciónak. A vita legsarkalatosabb pontja az volt ugyanis, hogy van-e egyáltalán létjogosultsága a most rendkívül divatos, történet nélküli előadásoknak. Ezt többen megúszósnak tartották, mondván, hogy ennyire nem szabad elengedni a nézők kezét, igenis kellenek a kapaszkodók. És itt lett világos, miért jó egy ilyen beavató szeánsz. Kíváncsian várjuk, hogy az alkotók merre mennek majd tovább.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
